2011. március 28., hétfő

Füstölt sajtos-túrós-zöldséges lepény



„végy erőt magadon, és nekem címezve írj egy cikkecskét”.
Többször is hangoztattam már, hogy nekem van egy-két nagyon jó barátom. A quality over quantity féle. Na ezek a barátaim nyomnak, ösztönöznek akkor is, amikor padlón vagyok, vagy nincs kedvem semmihez, vagy csak egyszerűen ellustulok.
Rita, ő ilyen. Nyüstöl már egy ideje ezzel a blogcuccal. És ma megígértem neki, hogy teljesítem kívánságát.
(persze, mert kvázi szakácskönyvként használja a blogomat és már unja azokat amik évekkel ezelőtt kerültek fel)
Jó tanácsként mondta, hogy próbáljak visszaemlékezni arra, amikor ezt együtt főztük. Na ez megtörtént. Ez volt az ominózus „ha én Scarlett Johansson lennék” este. Hogy mi is volt ez? Nagyjából annyi, hogy még a főzés előtt (és alatt) lenyomtam kb 3 pohár bort, majd azon elmélkedtem (teljesen out of the blue), hogy ha én S.J. lennék mihez kezdenék szépségemmel. Nem emlékszem kristály tisztán minden részletre, de biztosan nemcsak jótékony célokra használnám fel.
Na jó, ennek itt nem sok értelme, van de hát az emlékek, az emlékek.

Jöhetne akár a recept. Nos, hát akkor jöjjön.
Tészta:
20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
10 dkg vaj

(pici víz. de tényleg pici)

Zöldséges izé:
1 vékony póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
5 ek vaj
fél kiló mirelit zöldség (én a mexikóit szeretem, mert gyűlölöm a karfiolt és abban pedig nincs)
petrezselyem
30 dkg túró
1 dl tejföl
1 tojás
10 dkg füstölt sajt (na ezt nem írta a recept, de kevés olyan sós étel van amihez nem menő a füstöltsajt)
só, bors (ha jól emlékszem rózsaborsot használtunk)
(az eredeti recept még ír egy kis oregánót, de én azt annyira nem tudtam elképzelni, hogy hihetetlen. én tettem volna bele majorannát, de Rita megvétózta)

Első körben összegyúrtam a tésztát, majd fóliában pihentettem a hűtőben úgy fél órát. (ezalatt csúszott le a második pohár bor)
Majd 4 ek vajon megpároltam kis sóval a zöldségeket. a maradék egy ek vajon megfutattam a Rita által vékonyra szeletelt pórét, fokhagymát és petrezselymet. majd hozzáöntöttem a zöldségekhez.
amikor kicsit kihűlt belekevertem a reszeltsajtot, túrót, tejfölt, tojást és jól megfűszereztem.




Közben 180 fokos sütőben elősütöttem a tésztaalapot úgy 10-15 percig, majd rákanalaztam a masszát. sütöttem utána még 35 percig, amíg nagyon jó illata és szépen pirult teteje nem lett. (ez alatt ittam meg a maradék bort)

arra nem emlékszem, hogy akkor milyen zenét hallgattam, de ha most főznék ez menne.

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz. Minden újrakezdés nehezebb. Mert ugye vannak az elvárások, meg milyen jól csináltad régen, hátad mögött meg ott toporog a kudarcérzés, meg minden szar. Korábban terápiának gondoltam a gasztroblogolást, most meg éppen emiatt kellene a terápia? Ugyanis itt ülök, este van sötét. És nagyjából annyira izgulok ettől az egésztől, mintha valami vizsga lenne. pedig csak írás basszus. Semmi más, csak a klaviatúra meg én. És mi ezer éve barátok vagyunk. Hiszen mindig is jobb voltam írásban, mint életben. vagy legalábbis összeszedettebb. de akkor most mi a fasz van? ha ez is eltűnik, akkor mi marad? És most itt ülök és sírás kerülget. De miért? tulajdonképpen mindig is jó élmények kötöttek a főzéshez. csak annyit kellene, hogy visszaemlékezzek ezekre. Vagy talán ez a baj? Hogy nincs semmi kedvem visszaemlékezni az elmúlt két év érzelmi hullámvasútjára? Most itt az alkalom, hogy újra kicsináljam magam? Kell ez nekem? Kell ez nektek? Ezek szerint kell. üdv újra a világomban! (biztos lesz étel-ital-zene-pszichológia-politika-család-barátság-könyvek-sírás-nevetés-okoskodás-bénázás-irónia- önirónia. összefoglalva, lesz egy kis Zsófi) És mindezt miért mondtam el? Talán azért mert írni őszintén jó. Talán menni fog az újrakezdés is.