2011. március 28., hétfő

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz. Minden újrakezdés nehezebb. Mert ugye vannak az elvárások, meg milyen jól csináltad régen, hátad mögött meg ott toporog a kudarcérzés, meg minden szar. Korábban terápiának gondoltam a gasztroblogolást, most meg éppen emiatt kellene a terápia? Ugyanis itt ülök, este van sötét. És nagyjából annyira izgulok ettől az egésztől, mintha valami vizsga lenne. pedig csak írás basszus. Semmi más, csak a klaviatúra meg én. És mi ezer éve barátok vagyunk. Hiszen mindig is jobb voltam írásban, mint életben. vagy legalábbis összeszedettebb. de akkor most mi a fasz van? ha ez is eltűnik, akkor mi marad? És most itt ülök és sírás kerülget. De miért? tulajdonképpen mindig is jó élmények kötöttek a főzéshez. csak annyit kellene, hogy visszaemlékezzek ezekre. Vagy talán ez a baj? Hogy nincs semmi kedvem visszaemlékezni az elmúlt két év érzelmi hullámvasútjára? Most itt az alkalom, hogy újra kicsináljam magam? Kell ez nekem? Kell ez nektek? Ezek szerint kell. üdv újra a világomban! (biztos lesz étel-ital-zene-pszichológia-politika-család-barátság-könyvek-sírás-nevetés-okoskodás-bénázás-irónia- önirónia. összefoglalva, lesz egy kis Zsófi) És mindezt miért mondtam el? Talán azért mert írni őszintén jó. Talán menni fog az újrakezdés is.

Nincsenek megjegyzések: